Cserna-Szabó András írásai
A híres színész Debrecenben kakaskodott
(Újházi-leves)
Legtöbben tyúkhúslevesként ismerik. E tévhitért sokakat hibáztathatunk, például a legnagyobb magyar „gasztroíróként” emlegetett Krúdy Gyulát is. 1932-ben írja: „Újházi Ede, akár akarta, akár nem, gyakorta kénytelen volt a róla elnevezett levest fogyasztani. (…) Műbarátok – akik még bőségesen találtattak a színészet körül – fogyasztják vala Újházi levesét, mintha az valamely vallásos szertartás volna.” Krúdy szerint a levest csirkéből tésztával és zöldséggel főzték. Pedig az Újházi-leves lényege éppen abban állt, hogy nem csirkéből csinálták és nem is tyúkból, hanem öreg kakasokból készült. Ugyanis nem csupán egy szimpla leves volt, de gyógyszer és afrodiziákum is egyben. Bármekkorra zseni is Krúdy, gasztrohistóriai hitelességet nem kell rajta számon kérnünk. Az igaz történetet Nagy Endrétől, a kabaré és Nagyvárad krónikásától tudjuk, aki jelen volt a rövid ideig működő, de hamar legendássá vált Dohány utcai „Újházi-kocsma” születésénél. Egy Hatvani nevű bukott színésznek segített Ede, hogy vendéglőjét sikerre vigye. Beállt a konyhába és fehér kötényben megszállottan dolgozott („versenyt dohogott a fazekakkal, lábasokkal”). „Ujházi kivirult, átszellemült, kiteljesedett. Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főlniök, amíg belemáltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képeségében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált.”