Cserna-Szabó András írásai
Tudod, mi a Zserbó? A Vörösmarty lánykori neve!
(Gerbeaud palacsinta)
Émile Gerbeaud, vagyis magyarul: Zserbó Emil svájci származású cukrász 1884-ben érkezett Budapestre a franciaországi St. Étienne-ből, ahol jól menő cukrászdája működött (nem mellékesen a helyi csokoládékirály lányát vette el). Nem véletlenül érkezett Pestre, hiszen maga az idős Kugler Henrik csábította ide, akinek nem volt utódja. (Kugler bevonult a magyar irodalomba is, József Attila révén: „De szeretnék gazdag lenni / Egyszer libasültet enni, / Jó ruhában járni-kelni, / S öt forintér kuglert venni.” Attila itt minden bizonnyal Kugler mignonjára gondol, amikor „kuglert” mond.) Szóval Gerbeaud betársul Kugler cukrászdájába a Gizella téren (ma Vörösmarty tér), majd át is veszi: ő lesz „Gerbeaud – Kugler utóda”. Itt készült a legendás konyakos meggy vagy a macskanyelv. Ezeket mindenki imádta Pesten, a Gerbeaud kávéház fogalommá vált, a franciás sikk, életérzés, elegancia szinonimájává. Majd’ negyven évig vezette Emil a világhírűvé vált édességszentélyt, de a Tanácsköztársaság nem tett jót az egészségének (államosítás, vörösök stb.), és hiába kapta vissza a cukrászdáját, nemsokra rá meghalt. Ekkor még nem tudta, hogy nevét nem a konyakos meggy, a macskanyelv vagy a mignon fogja halhatatlanná tenni, hanem egy csokis, sárgabaracklekváros, darált diós tortaszelet, melyet valószínűleg már az ötvenes években, a Gerbeaud Cukrászda második államosítása (1948) után talált fel egy kreatív cukrász a Vörösmarty Cukrászdában – ez lett ugyanis a Gerbeaud-ból. Ez a „zserbó-szelet” vagy egyszerűen csak „zserbó”, amit főleg karácsonykor eszünk, és amihez Emilnek semmi köze nincsen, de azért nagyon finom! És a sárgabaracklekvár – darált dió – csokoládé szentháromságot miért is ne lehetne a palacsinta műfajában megvalósítani?